Kicsit tisztáznék pár dolgot, ami az előző bejegyzésből
kimaradt.
Előszőr is, kedves blogger társam: tudom, hogy szeretnél nagyon híres lenni
és azt hiszed ez amolyan első lépés a rivaldafény felé, de most én, mint méltatlan
bár, de elhivatott alteregod, szeretnélek visszarántani a földre. De csak úgy
finoman, hogy kezed-lábad ép maradjon. Ahhoz nem elég a jó humorérzék, a
kritikus szem, két kvázi intelligens fej mindenféle más jobb-rosszabb
tulajdonsággal megfűszerezve, hogy nemzetközi sztárokká váljunk. Vagy mégis?
Egy bagolyimádó bölcsészhallgató meg egy történészpalánta nem
hiszem, hogy konkrétan mágnesként vonzaná az elismerést. De ki tudja. Jómagam
lehet közismert író leszek, ha végre összekapirgálom a kellő anyagot ahhoz,
hogy befejezzem a regényem, te meg... neked is ez lenne a célod. Meg persze
lehetnél a következő Eco... én meg... ha így folytatom: Stephanie Meyer. Na jó,
legyek komoly, nem vagyok képes annyi értelmetlen agymenést kigondolni.
Belefájdulna a fejem.
Szeretted volna, ha itt szépen elmondom, hogy mi amolyan modern
polihisztorok vagyunk (jó vicc), akik szeretik a jó zenét, az értelmes filmeket
és sokszor értelmetlen (brit) sorozatokat- Doctor Who és ’period drama’
kedvelők (remélem nem csak én észlelek itt egy apró össze nem illést)- és gyakran űznek sok más intellektuális foglalkozást. Hát ez olyan
féligazság. De maradjunk ennyiben. Minden valós az itt felsoroltak közül
(nagyrészt a fejünkben), leszámítva a polihisztoros részt. Most boldog vagy?
Persze ha elnézem, hogy a mai világnak hol vannak a standardjai, meg az
általános műveltsége (sehol), akkor én is lekiismeretfurdalás nélkül kiállok az
utóbbi mellett.
Remélem most nem okoztam neked nagy csalódást. Inkább lehet én fogok
kellemesen meglepődni, ha beállít hozzánk valami televíziós műsorvezető
vagy könyvkiadó képviselő (és fejbe kólint a kamera előtt, hogy ne kritizáljuk
annyira a mindenféle műsort meg könyvet) és felajánl egy szerződést (hogy
elhallgattasson). De kétlem.
Mielőtt megijeszteném a (még nem létező) olvasóközönségünket, mindenkit meg
szeretnék nyugtatni, hogy ez nem amolyan mindent és mindenkit lebecsmérlő blog
lesz. Azok egyáltalán nem mi vagyunk, és az afféle írásoktól, amelyekben hétköznapi emberek, mások hosszú munkáját
percek alatt a porba tiporják, egyenesen borsózik a hátunk, az olyan magatartás
egyáltalán nem egyezik meg erkölcseinkkel.
Azért van itt ez a blog (és a háta mögött mi ketten), hogy humorosabb vagy
bosszantó hétköznapi történeteket lehetőleg úgy mutassunk be, hogy kicsit
szórakoztató, kicsit következtetéslevonó legyen és remélhetőleg sosem sértő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése