2013. január 3., csütörtök

Mindjárt indul!

Kicsit tisztáznék pár dolgot, ami az előző bejegyzésből kimaradt.
Előszőr is, kedves blogger társam: tudom, hogy szeretnél nagyon híres lenni és azt hiszed ez amolyan első lépés a rivaldafény felé, de most én, mint méltatlan bár, de elhivatott alteregod, szeretnélek visszarántani a földre. De csak úgy finoman, hogy kezed-lábad ép maradjon. Ahhoz nem elég a jó humorérzék, a kritikus szem, két kvázi intelligens fej mindenféle más jobb-rosszabb tulajdonsággal megfűszerezve, hogy nemzetközi sztárokká váljunk. Vagy mégis?
Egy bagolyimádó bölcsészhallgató meg egy történészpalánta nem hiszem, hogy konkrétan mágnesként vonzaná az elismerést. De ki tudja. Jómagam lehet közismert író leszek, ha végre összekapirgálom a kellő anyagot ahhoz, hogy befejezzem a regényem, te meg... neked is ez lenne a célod. Meg persze lehetnél a következő Eco... én meg... ha így folytatom: Stephanie Meyer. Na jó, legyek komoly, nem vagyok képes annyi értelmetlen agymenést kigondolni. Belefájdulna a fejem.
Szeretted volna, ha itt szépen elmondom, hogy mi amolyan modern polihisztorok vagyunk (jó vicc), akik szeretik a jó zenét, az értelmes filmeket és sokszor értelmetlen (brit) sorozatokat- Doctor Who és ’period drama’ kedvelők (remélem nem csak én észlelek itt egy apró össze nem illést)- és gyakran űznek sok más intellektuális foglalkozást. Hát ez olyan féligazság. De maradjunk ennyiben. Minden valós az itt felsoroltak közül (nagyrészt a fejünkben), leszámítva a polihisztoros részt. Most boldog vagy? Persze ha elnézem, hogy a mai világnak hol vannak a standardjai, meg az általános műveltsége (sehol), akkor én is lekiismeretfurdalás nélkül kiállok az utóbbi mellett.
Remélem most nem okoztam neked nagy csalódást. Inkább lehet én fogok kellemesen meglepődni, ha beállít hozzánk valami televíziós műsorvezető vagy könyvkiadó képviselő (és fejbe kólint a kamera előtt, hogy ne kritizáljuk annyira a mindenféle műsort meg könyvet) és felajánl egy szerződést (hogy elhallgattasson). De kétlem.
Mielőtt megijeszteném a (még nem létező) olvasóközönségünket, mindenkit meg szeretnék nyugtatni, hogy ez nem amolyan mindent és mindenkit lebecsmérlő blog lesz. Azok egyáltalán nem mi vagyunk, és az afféle írásoktól, amelyekben hétköznapi emberek, mások hosszú munkáját percek alatt a porba tiporják, egyenesen borsózik a hátunk, az olyan magatartás egyáltalán nem egyezik meg erkölcseinkkel.
Azért van itt ez a blog (és a háta mögött mi ketten), hogy humorosabb vagy bosszantó hétköznapi történeteket lehetőleg úgy mutassunk be, hogy kicsit szórakoztató, kicsit következtetéslevonó legyen és remélhetőleg sosem sértő.

Üdvözlünk bárkit, aki erre téved és jó olvasgatást kívánunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése