Amíg a lekiismeretem szünetel, gyorsan megírom ezt a bejegyzést...
Péntek este. Mások ilyenkor buliznak
valamelyik túlzsúfolt, füstös kultkocsma pincéjében. Én is szívesebben lennék
most egy ilyen helyen, de nekem holnap vizsgám van. Tanulok. Tanulnom kéne. De
aztán hirtelen felpattan egy ötlet a fejemben, amely nem hagy nyugodtan
tanulni. Mindig ilyenkor másznak elő ezek a kis gondolatpalánták és hivatlanul,
kényelmesen megtelepszenek az agyamban.
Aztán hirtelen észreveszem, hogy mennyi időt töltöttem el a semmivel.
Érdekes módon a sorozatfüggőségem is
ilyenkor erősödik meg igazán. Előbukkan a semmiből - nem igazán a semmiből,
mert elvégre máskor is nézek sorozatokat -, és hirtelen azon kapom magam, hogy
megnézek 1-2 teljes évadot, egy nap alatt. (Nem kell megijedni, ezek angol
sorozatok, 6 részesek, félórás epizódokkal.) De, amikor értékes tanulási időt
pocsékolok ilyensmire, természetes, hogy elkezd motoszkálni bennem a
lekiismeretfurdalás. Most sikerült végignézni teljességében a Black Books-ot és
a Fawlty Towers első 5 részét. Csupán pár nap alatt! Ilyenkor olyanszerű
beszélgeteseket folytatok magamban, mint Gollum az alteregójával. Mindenesetre
megérte az időtöltést(-pocsékolást), mert jót szórakoztam. Hiába minden negatív
kritika, mégis a briteknek van a legjobb humoruk. Már sok ideje rajongója
vagyok mindennek, ami a szigetlakók tollából származik, legyen az szépirodalom,
sci-fi regények (Galaxis útikalauz stopposoknak, Dirk Gently sorozat), vagy egyszerűen sorozatok/ filmek forgatókönyvei.
De a legjobb szórakozás majd akkor
jön, amikor úgy bámulom majd a vizsgatételeket, mintha norvégul lennének írva.
Hoppá, tényleg norvégul lesznek, csak nekem meg is kellene értenem őket, és
válaszolnom is kell rájuk, azon a csodálatosan ropogós skandináv nyelven!
Emellett persze, minden más függőség
is előbukkan a semmiből, ebben az áldott januári periódusban. Olyanok, amelyeket
az év többi részében, inkább fóbiáknak kategorizálnék. Ilyen például a
mosogatásfóbia, amelyet ilyenkor oly nagy hévvel űzök, a szemétlevivési-,
kenyérvásárlási fóbia stb. Érdekes, hogy milyen példagyerekké válok ilyenkor,
ahhoz képest, hogy máskor ki sem mozdulok a szobámból, ha ilyen feladatokat
próbálnak nyakamba varrni a szüleim. Még észrevehető az a fantasztikus jelenség is, hogy amikor
haszontalan dolgokkal foglalkozom, annyira frissnek érzem magam. Ahogy viszont
elkezdek olvasni, egyenes arányosan kezd elfogni az álom. Persze mindennek van
egy teljesen érthető pszihológiai és fiziólógiai magyarázata, de annak ellenére
bosszantó egy szokás. Addig is, ha véletenül alakul a közelben egy ’studyphobics
anonymous’ vagy ‘series-addicts anonymous’, szívesen jelentkezek.
Persze mostmár találtam magamnak
motivációt. Megjött ma a rendelésem a bookdepository-ról, és ha minden kötél
szakad, marad az a reményem, hogyha túlélem a szessziót, elkezdhetem végre
olvasni a Felhőatlaszt!
Addig is híven ragaszkodom a
jelszavunkhoz, mert én biza nem járok ki!
Illetve három hét erejéig nem. Mert akkor, majd a sötét alagútban, meglátom a
fényt: az előttem járó szerencsétlen elemlámpáját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése