Bár időnként mindannyian vágyunk egy kis egyedüllétre, azért túl sok magány
meg tud ártani. Látom körülöttem azokat, akiknek nincs foglalatosságuk és
könnyű levonni a következtetést. Senki nincs annyira jó viszonyban saját
magával, hogy az idejének nagyrészét kettesben tölthesse el az aleteregojával.
Persze van egy megoldás arra, hogy ne a barátaink, családtagjaink nyakába
kelljen varrnunk magunkat amikor nagyobb adag szabadidővel ajándékoz meg a
sors. Ezt is tudom tapasztalatból, mert néha találkoztam olyan reakciókkal,
hogy 'ezt csak ezért akarod csinálni, mert unatkozol...' Hát kérem szépen ez nem
kellemes, de nem kezelhetetlen helyzet. Azt is tudom milyen rossz, amikor
valaki állandóan nyaggat, hogy gyere ülj velem, mert olyan rossz egyedül lenni.
A tétlenség tényleg idegőlő tevékenység!
Hát kérem szépen alásan, nem olyan rossz a négy fal közt kuksolni, ha az
ember lefoglalja magát (és itt nem arra gondolok, hogy kezdjen el egyedül beszélni, mert annak előbb utóbb nem lesz jó vége!). Hobbikra gondolok. Valamilyen
foglalkozásra, amit az ember szívesen űz és ami kikapcsolja. Manapság sok
munkahely olyan elfoglaltságokat igényel, amelyeknek nem látjuk konkrétan az
eredményét. Ez pedig rossz, mert mindenkinek néha szüksége van arra, hogy lássa,
a két keze munkája mit tud összekovácsolni és büszkén nézhessen apró (vagy
kevésbé) kreációjára. Elégedettségi érzetet nyújt egy ilyen akármilyen
kicsinynek tűnő siker. Manapság nekem is kevesebb időm van kreatívkodni, mert
bölcsész létemre állandóan a könyveket kell bújnom, de annál nagyobb öröm, ha
valamit készíthetek.
Úgyhogy bárki aki azt gondolja, nehéz egy olyan napot túlélnie, ha éppen
akad pár szabad órája amikor nem köröz körülötte egyetlen olyan lény sem, akit
hétköznapiasan embernek nevezünk, nézzen szét a házban, keresgéljen a neten és
találjon magának egy hobbit. Igazán terápiás hatása van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése