Hm... Fontos dolgok... A naplemente fénye a tükörben, mikor bámulom a
rámtekintő, sokszor idegen, arcot, nézem, s a Napban látom meg a múló időt. Egy
régi emlék, amelyről azt hittem, elenyészett a számtalan új benyomás és élmény
sokaságában; egy emlék, ami napvilágra került, újra, mert egyszer valamit nyújthatott.
Egy könyv, amely annyira magával ragadott, hogy a valóság tűnt egy percig
fikciónak. Egy barát, aki egykor a világot jelentette, ma már magába itta a
világ. Egy csók, az első s az utolsó OLYAN. A fontos dolgok ezek. Nekem. Nekünk. Mikor már sokadszorra csapnak össze a fejünk fölött a hullámok, mégis
valahogy a felszínen maradunk, mert van valaki, aki tartja bennünk az életre
vágyás elvethetetlen erejét. Minden apró akadály leküzdhetetlen, mikor előszőr
vicsorogtatja ránk fogait. Minden kavics szikla, és minden szikla hegylánc.
Mindent meggondolunk, átgondolunk mi, a huszonvalahányas töprengők. Viszont
egy jól meghányt-vetett NEM, akkor is NEM marad. Semmit nem hoz. Nem nyújt sem
örömöt, viszont csalódni sem enged. Biztonság. Tervek (megvalósulatlanok),
szavak (kimondatlanok) és érzések (elnyomottak), a sok-sok önlebeszélés és
előkészített (ki)magyarázat.
Emlékeink halmaza: élet. Ha nincs mire emlékezni: szenvedés. Ha nincs ki
ránk emlékezzen: halál. Hát ne féljünk IGENT mondani, mert, míg nem gondolkodni
egyes dolgokon, valóban az út a nem-lét felé, minden kicsinységen rágódni és
emésztődni miattuk, csupán fél élet. Mennyire klisés ez - inkább bánd azt,
hogy megtettél valamit, mint azt, hogy nem. De igaz. Mi, akik agyalunk anélkül,
hogy aktív szereplői legyünk saját életünknek, hiába tartjuk jobbnak, azért sokszor nem érezzük ettől jobban magunkat. Egyensúlyba kell billenteni a kreatív, intellektuális énünket az egyéniségünk
néha állatias (igen!), meggondolatlan, fiatal és bohó részével. Jó TUDNI, de
akkor sem hiszem el a mondás igazágát, hogy minél többet tud az ember, annál boldogtalanabb
(bár néha tappasztalom). Néha ki kell kapcsolni, lazítani. Gondolkodás nélkül.
Néha a lehető legjobb dolog tökéletesen olyan lenni, mint a nagy többség. De
csak néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése