Egy felfedezés
motoszkált bennem az elmúlt napokban, egy régi baráttal való találkozás után.
Mert igaz, nem volt egy felhőtlen barátság, viszont konstans volt és igazibb,
mint sok más. Hisz mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor nem kell valamit
elmagyarázni, mert egy régi barát tudja, szavak nélkül is megérti.
Annyi emberrel
találkozunk életünk során, személyek állandóan jönnek-mennek a színen, és
sokszor elfelejtjük mennyire jóleső érzés egy ismerős arc. Mindig keressük az
újat, legyen az barátság, ismeretég vagy éppen szerelem, folyton szükségünk van
a változásra. Viszont annyira meglepően szívmelengető az, amikor egy
régnemlátott baráttal találkozik az ember, és pontosan ugyanott képes folytatni
mint azelőtt. Vannak olyanok, akiket mindennap látunk, jelenlétük életünkben
majdnem megszokássá válik, beszélünk velük mindennap, és mégsem érezzük annyira
közel magunkhoz. Egy munkahelyre vagy egy egyetemre járunk velük, egyes alap
éreklődési köreink megegyeznek, de valami hiányzik, valami alapvető eltérés
miatt nem jöhet létre tényleges ragaszkodás. Ilyenkor oda jutunk, hogy amikor
huzamosabb ideig nem látjuk őket, nem is érezzük hiányukat. Volt részem sok
ilyen barátságban, eleinte csalódtam magamban, hogy talán ilyen felszínes
lennék? De aztán rájöttem, hogy szükségünk van ilyen nem éppen értéktelen, de
kisebb értékű barátságokra, hogy megláthassuk, megtalálhassuk az igaziakat,
azokat amelyek hosszú távra, talán egy életre szólnak. Ezekből tanul az ember
valamit, vagy tapasztal dolgokat, vagy az is lehet, hogy csak olcsó
szórakozásnak tart egy rövid ismeretséget. De ezek mind az élet része és így
egész és szép (meg klisés). Viszont a tartós barátság kevés...
Mert biza az
ilyen kibírhat mindent – időt, teret, kort. Amikor nem látunk valakit
hónapokig, aztán egy új találkozás első reakciója egy hosszú mosoly, s
folytatódik a beszélgetés ott, ahol régen abbamaradt, ugyanabban a tempóban,
ugyanabban a felhőtlen, ismert stílusban, mert még ha mi változunk is, ezek a
kapcsolataink stabilak. Amikor így jövünk rá, újralátva őket, hogy bár az
életünk zökkenőmentesen zajlott anélkül a személy nélkül is, hogy mégis
mennyire hiányozott. Mert minden barát és barátság mást és mást nyújthat, de nyújthat
sok mindent, ezért kell keresni állandóan az újat, de ugyanakkor néha nem árt
visszanyúlni a múltba és kezetfogni egy régi, kedves ismerőssel.
Bizony, az igaz, a tartós az kevés. Olyannyira hogy óvni kell, mert vétek elpocsékolni.
VálaszTörlésPontosan. A mai világban kevés az ilyen barátság és sokszor nagyon sokat ér, ha az ember tudja, van kire számítson.
VálaszTörlés