2013. november 28., csütörtök

Véres ügy?

Bocsánatot kell kérnem előszőr is a kedves olvasóktól, akik nem láthattak semmi féle új elmélkedést a blogon becsületesen sok ideje, de kissé elfoglalt időszakunk volt, ezért maradt el az irogatás.

Többek között, heteken keresztül hegyeznem kellett a szemfogaim, hogy meg tudjak felelni a nyugat európai barátaink elvárásainak. Felváltva bloggertársamat, most én koptathatom a császárváros egyetemének padjait, immáron két hónapja, és meg kell mondanom, az itteniek, s egyazon halmazhoz tartozó ideiglenes itteniek (erasmusosok) tökéletesen párhuzamosak azzal, hogy én mi vagyok s honnan jövök. Illetve, azt tudják hogy mi vagyok, csak az előtte levő jelzőkkel akadnak apróbb problémák, mivelhogy én Romániában élő, magyar, erdélyi vámpír vagyok. Persze az egyedüli, amit mindenki feltételez rólam első perctől kezdve, hogy azok köző a kedves vérszívó lények közé tartozom, akik (legjobb esetben) lángra lobbannak a napfényben (legrosszabb esetben pedig csillog a bőrük, mint valami csillámporos gödörbe ejtett kínai csupasz kutyáknak). De azt, hogy most én mért mondom, hogy magyar vagyok, ha Romániából csöppentem ide, senki sem érti meg, hiába kezdek bele a History Class for Dummies prédikációmba, mert utána is ugyanannyira fogják érteni a dolgokat, mint előtte. A tavaly kaptam egyik közösségi oldalon egy random üzenetet egy ismeretlen személytől, hogy Hello, Dracula! Akkor szívesen felköltöttem volna Bram Stokert a koporsójából, hogy megmondjam neki, hogy takarodjon az anyja irányába. Azt, hogy az amerikaiak, pardon my French, fődbunkók, megértem, sőt, még a nagyon nyugatiakat is, de amikor az osztráknak kell ezt elmagyaráznom, ledöbbenek kissé, hogy ezek a saját országuk történelmét is egy ilyen kulcsszavas verzióban tanulták meg? Mindegy, nem az én dolgom ítélkezni, ez inkább csak egy tényállás bemutatása akart lenni.


Mert biza eddig akárkivel találkoztam, mindenki nagyon kedves volt és barátságos, még a hidegnek nevezett itteni emberek is, kimondottan könnyen ment a barátkozás, s amiután háromszor elmagyaráztam, hogy engem esznek-e vagy isznak, legalább közös kompromisszum alapján megamaradtam erdélyi magyar vámpírnak. Egy biztos, legalább Kristen Stewartnál én is képes lennék hitelesebben eljátszani a szerepet. Vagy nem?